Laura Baldini: A tanítónő 2. rész

Róma, 1895 ősze

Maria szokása szerint utolsóként megy be az előadó terembe, a soron következő előadására. Lévén, hogy nő volt, meg kellett várnia, míg mindannyian leülnek a teremben. Gyakran gunyoros megjegyzéseket kapott, melyeknek oka nem az volt csupán, hogy ő egy nő és orvosnak készül, hanem évfolyamelső is volt és emiatt gyakran irigykedve tekintettek rá.

Mikor tehát belépett a terembe Bartolotti professzor mogorván, jegyzeteiből föl se nézve odabökte Marianak, hogy óra után jelenjen meg az irodájában. Maria ezek után alig bírt figyelni az előadás anyagára, folyton azon törte a fejét, miért hívatja őt a professzor.

Az előadás után a professzor meghívta Mariat egy kávéra az irodájába, elmondta Montessorinak, hogy két állásra is szeretnék felkérni, mindkettőre ő maga ajánlotta be. Azt is hozzátette, kíváncsian várja milyen szakmai újításokkal, felfedezésekkel fogja meglepni a világot. Maria szava elakadt. Sokan gúnyolták őt az egyetemen, többek között Bartolotti professzor is ellenezte azt, hogy nőként elkezdje az orvosi tanulmányait.

„Na, hát ide bújtak – mondta elégedetten, és két borítékot nyújtott át Mariának. – Ezek belépők hivatásunk világába. Bár még nem kész dottoressa, de már most meg merem jósolni, hogy számos új gondolattal fogja gazdagítani a tudomány világát.”

A fejezet második fele Mariát egy másik élethelyzetében mutatja be. Annával találkozik, aki a legjobb barátnője. Anna Londonban és Párizsban is töltött hosszabb időszakokat korábban, most viszont mindketten Rómában éltek. A kapcsolatot viszont mindvégig tartották levélben. Maria és Anna két merőben ellentétes személyiség. Anna aktív társasági és kulturális életet él, Maria minden energiáját és idejét a tanulásra szánja.

A fejezet végére Annának sikerül meggyőznie Mariát, hogy kísérje el Rina Faccióhoz vacsorára, aki egy női folyóiratot alapított nemrégiben.