A Montessori pedagógus 1.

Ebben a cikkben Maria Montessori „A gyermek felfedezése” c. műve alapján mutatom be milyen jellemzők illetnek egy Montessori pedagógust. Sokat fogok idézni a könyvből, mert Montessori szavai annyira kifejezőek, hogy azokat eredetiben érdemes olvasni. Ehhez pedig én is hozzáteszem a saját gondolataimat, magyarázatomat, tapasztalataimat.

1.) „A pedagógusnak, aki erre a különleges nevelésre akar felkészülni, elsősorban azzal kell tisztában lennie: nem az a feladata, hogy a gyerekeknek a tárgyak által közvetítsen ismereteket a dolgok tulajdonságairól, mint például mennyiség, forma, szín. Az sem lehet a célunk, hogy a gyerekek az eléjük tett eszközöket hiba nélkül használják, és jól teljesítsék a gyakorlatokat. Ez eszközeinket hasonlóvá tenné az összes többihez – például Fröbel eszközéhez – ,és állandóan a pedagógus aktív közreműködését követelné meg az ismeretek közvetítésével és a hibák azonnali javításával. Ezek az eszközök nem újszerű segédeszközök, melyeket a „régi”, aktív pedagógus kezébe adunk, hogy tanári feladatának teljesítéséhez segítséget nyújtsunk. Régebben az aktivitást főleg a pedagógustól várták el, módszerünkben pedig főként a gyerektől.”

Nem szeretem, amikor valaki azt mondja, hogy a Montessori eszközöket is nagyon jól be lehet vinni a „hagyományos pedagógiába” és a Montessori pedagógusok általánosságban dühösek, amikor valamely intézmény Montessori intézménynek minősíti magát, mert van egy-két eszközük. A fenti idézet nagyon jól kifejezi a Montessori pedagógia esszenciáját, vagyis, hogy a középpontban a gyermek áll, akit a pedagógus azzal tisztel meg, hogy segíti a felfedező útján, nem pedig tölcsérrel önti a fejébe a tudást, amit aznapra, arra a hétre eltervezett, hogy meg kell tanítania. A hagyományos magyar óvodapedagógiában kezdeményezéseket tartunk, ami azt jelenti, hogy a szabad játék közben valami motiváló, figyelemfelkeltő dologgal, ami lehet ének, hangszer, eszköz, odagyűjtjük a gyerekeket magunk köré. Az eszközök a mi segédeszközeink arra, hogy elérjük célunkat, vagyis hogy a foglalkozás eltervezett anyagát, minél szemléletesebb módon átadjuk minél több gyereknek, egyszerre, egy időben. A Montessori pedagógiában van egy „előkészített környezet”, ami meghatározott Montessori eszközöket tartalmaz öt különböző területen (mindennapi élet eszközei, érzékszerveket fejlesztő eszközök, matematikai eszközök, nyelvi nevelés eszközei, kozmikus nevelés). Ezek az eszközök úgy vannak kitalálva, hogy szorosan egymásra épülnek és ezeket meghatározott, tudatosan felépített módon mutatjuk be a gyerekeknek személyesen vagy kisebb csoportokban AKKOR, AMIKOR AZ ADOTT GYERMEKNEK ARRA AZ ADOTT TERÜLETRE (PL. MATEMATIKA) van úgynevezett ÉRZÉKENY PERIÓDUSA (a fogalom mindenképpen tisztázva lesz egy további cikkben).

Elsőre talán nem érződik a különbség az eszközök és a pedagógus tekintetében a hagyományos pedagógiához képest, de remélem a cikk végére tisztulni fog a kép.

2.) „A nevelőmunka a pedagógus és a környezet között oszlik meg. Az anyag elsajátítása az „oktató” pedagógust sokkal összetettebb kombináció helyettesíti. A pedagógussal egyidőben számos tárgy (fejlesztőeszköz) gyakorol hatást a gyerek nevelésére.”

Itt a hagyományos magyar rendszerben az óvodákkal úgy gondolom van párhuzam, hiszen a játékeszközök ott is gondosan meg vannak válogatva, de a fejlesztés és ismeretszerzés fő hangsúlya a szervezett foglalkozásokon van, ahol a cél, hogy a pedagógus az adott foglalkozás anyagát minél érdekesebben és minél több gyereknek egyszerre adja át. Míg a Montessori pedagógiában egy sokkal tudatosabban felépített eszközrendszerről van szó. A hagyományos iskolai rendszertől viszont merőben eltér a Montessori iskolák rendszere. Eleve vegyes korosztályban dolgoznak a gyerekek (3-6; 6-9; 9-12) és nincsenek hagyományos értelemben vett tanórák és szünetek, hanem az egész délelőtt egy folyamatos munka, ahol minden gyermek a szintjének megfelelő eszközzel tevékenykedik, a számára megfelelő szünettel közbeiktatva. Már az óvodai, vagyis a 3-6 éves korosztály esetében is minden délelőtt egy három órás munkaciklus van, amikor minden gyermeknek biztosítani kell a koncentrált munkára való teret, időt és környezetet.

3.) „Mélyreható különbség a régimódi ‘objektív oktatás’ és e módszer között, hogy itt a tárgyak nem a pedagógus segédeszközei. A tárgyak a gyereknek nyújtanak segítséget, használja azokat hajlamának, igényeinek, érdeklődésének megfelelően dolgozik velük. Így válnak fejlesztőeszközökké. A tárgyak a fontosabb tényezők, nem a pedagógus tanítása. A gyerek használja ezeket az eszközöket, ő az aktív és nem a pedagógus.”

Montessori úgy hozta létre eszközeit, hogy először alaposan megfigyelte a gyerekeket. Tehát az eszközrendszer tudatosan felépített és az eszközök bemutatásának is van egy meghatározott menete, DE a pedagógus fontos feladata, hogy ebben az előkészített környezetben megfigyeljen minden egyes gyereket és a megfelelő időben vezesse a számára megfelelő eszközökhöz. A gyerekek természetes módon szeretnék felfedezni a természetes környezetüket: növényeket, állatokat, embereket, tárgyakat. Ezt ösztönösen teszik. Egy felnőtt nem tud a gyermeke helyett felállni, megtenni az első lépéseket. Úgy gondolom a Montessori környezet ennek a leképezése, csak itt szisztematikus, jól felépített rendszerben történik az ismeretátadás illetve a gyermekek világból összegyűjtött tudásának, tapasztalatának rendszerezésére ad teret.

4.) „A pedagógusnak mégis számos nehéz feladata van. Közreműködése semmi esetre sincs kiiktatva. Körültekintőnek, jóérzésűnek és sokoldalúnak kell lennie. Nincs szüksége szavakra, energiára, szigorúságra, inkább bölcsességre, hogy az igényeknek megfelelően körültekintő, megfigyelő, segítségnyújtó legyen, keveset beszéljen, vagy inkább hallgasson. Olyan erkölcsi magatartást kell tanúsítania, amelyet idáig egyetlen módszer sem követelt tőle. Nyugodtnak, türelmesnek, megbocsátónak és alázatosnak kell lennie. Jellemével hat, nem a szavaival.”

A YouTube-on számos videó található, ahol be lehet pillantani egy-egy Montessori csoportba/osztályba és meg lehet figyelni a pedagógus türelmes hozzáállását. Látszik, hogy a Montessori pedagógusok tényleg csak annyi információt adnak át, amennyi valóban szükséges, kerülik a fölösleges beszédet. Az az elmélyült munka, amit ezekben a Montessori csoportokban/osztályokban látni lehet az számomra valami csodálatos.

5.) „A pedagógusnak az eszközök használatát kell elmagyaráznia. Közvetítő az eszközök és a gyerekek között. Ez egyszerű, de sokkal nehezebb feladat, mint a régi iskolákban, ahol az eszközök segítették a gyerekeknek megérteni a pedagógus magyarázatát, akinek saját gondolatait kellett átadnia és befogadtatnia a gyerekekkel. A mi pedagógusunk nem tesz egyebet, mint megkönnyíti és érthetővé teszi a gyerek számára kigondolt állandó, aktív munkát, az eszközök kikeresését és gyakorlását. Ez igen hasonló a tornatermi munkához, ahol szükség van a pedagógusra és az eszközökre is. A pedagógus mutatja meg, hogyan használják a korlátot és a gerendát, hogyan fogják a kezükbe a súlyokat stb., a gyerekek az eszközök használatával fejlesztik erejüket és ügyességüket.”

A kulcs abban rejlik, hogy nem a gyermeknek kell megértenie engem, hanem nekem kell megértenem a gyermeket. Minden egyes gyermeket, mert mind egyéniségek és ez így szép. Az én felelősségem felnőttként, hogy milyen környezetet építek köréjük és milyen mintákat adok, DE felelősségem az is, hogy felfedezzem benne azt az individuumot.
Véleményem szerint egy Montessori pedagógusnak elég bátornak kell ahhoz lennie, hogy kihozza a gyermekből, azt amire valójában a világra jött és nem ráerőltetni a világ elvárásait.

Folytatás hamarosan…:)