Az abszorbeáló lélek

Ilyesztő a cím? Megmondom őszintén, mielőtt elkezdtem foglalkozni a Montessori pedagógiával én nem találkoztam ezzel a szóval. Lehetséges, hogy ezzel más is van így. Lássuk hát mit is jelent a szó maga!

Ez egy kémiában használatos szakszó. Jelentése „magába nyel”. Egy anyag fizikai-kémiai tulajdonságainál fogva energiát, fényt, gázt vagy más anyagot fogad be, szív be magába. Amikor egy anyag energiát abszorbeál, akkor megnő az energiája.

Nem meglepő, hogy Maria Montessori a kémia tudományából merített, mivel raálközépiskolába járt és orvosi egyetemet végzett. Mindig is közel álltak hozzá a reáltudományok.

Ebben a cikkben kifejtem mit jelent a Montessori pedagógiában az „ABSZORBEÁLÓ LÉLEK” kifejezés.

Mit jelent az abszorbeáló lélek?

A gyermek a felnőttétől eltérő lélekkel/szellemmel rendelkezik. A legalapvetőbb különbség, hogy a felnőtt már „felépítette saját magát”. A gyermek abban az életszakaszban van, amikor az a feladata, hogy felépítse önmagát. A világ számára még új, ezért sok tapasztalatra, majd a tapasztalatok rendszerezésére van szüksége.

Minden gyermek önmaga megalkotója

Ahogy Maria Montessori mondja a gyermek „teremtő lélekkel” rendelkezik. Minden gyermek a fejlődés természetes folyamatából adódóan hasonlóan építi fel saját magát (a fejlődés adott szakaszaiban egy-egy „megoldandó feladat” áll a gyerek előtt), de minden egyes gyerek más-más személyiséggel rendelkezik. Ez a folyamat teljesen természetes módon, akaratlanul megy végbe.

„Lelki kémia”

Ez a kifejezés is Maria Montessoritól származik. Ez egy kép arra, amit Montessori arra használt, hogy a gyermeki lélek jellegzetességét leírja, elmagyarázza. Képzeljünk el egy vázát és benne egy szál fehér virágot. A vázában lévő víz a világot jelképezi, a virág pedig a gyereket. Ha a vizet megfestjük, előbb-utóbb a virág is megváltoztatja a színét. A világ benyomásait egy gyerek egy az egyben felveszi, befogadja, bármiféle szelektálás nélkül. Mi felnőttek már képesek vagyunk arra, hogy elválasszuk a világban lévő jó és rossz dolgokat, benyomásokat, információkat, egy gyermek még nem.

Szivacs

Ha veszünk egy szivacsot és belemerítjük egy tál vízbe, az annyi vizet szív fel, amennyit csak bír. Ha ezt a szivacsot én egy tál koszos vízbe merítem bele, a szivacs a koszos vizet szívja fel. Maria Montessori a gyermeki lélek leírásához a „szivacsot” használta metaforaként. Ha a gyermeket egy jól megválogatott környezet veszi körül (nyelv, viselkedésmód, tárgyak stb.) a gyermek ebből a környezetből vesz fel annyi információt fel, amennyit csak tud, mert ez a dolga. Ha a gyermeket egy rossz környezet veszi körül, akkor a gyermek belső késztetését követve abból fogja önmagát felépíteni. Félreértés ne essék, nincsen tökéletes környezet, de nagyon fontos odafigyelnünk mit kínálunk a gyermekünknek és milyen mintákat adunk át.

Fényképezőgép

Tegyük fel, le akarunk fényképezni egy szép épületet, de a járókelők folyton belesétálnak a képbe. Esetleg le akarunk fotózni egy szép fát a parkban, de mögötte piknikező, tollasozó emberek vannak. Mindkét példa esetében egy dologra szeretnénk fókuszálni, de a háttérben vannak egyéb dolgok is.
Nincs ez másképpen a gyermeki kutató, felfedező lélekkel. Általában rövidebb-hosszabb ideig egy-egy dologra terelődik egy gyerek érdeklődése és figyelme, de mindezzel együtt ezer más dolgot vesz fel a külvilágból.

Röviden összefoglalva mik jellemzik a gyermeki „abszorbeáló lelket”?

• öntudatlanul
• szelektálás nélkül
• mindenféle megerőltetés nélkül…

…..szív magába mindent. A begyűjtött tapasztalatok és tudás élete végéig beágyazódnak személyiségébe.

Mi a szerepe a „mindent magába szívó/abszorbeáló léleknek”?

A gyermek feladata, ahogy fentebb írtam, hogy önmagát/saját személyét felépítse. A világot minden egyes érzékszervével felfedezi. Benyomásokat, tapasztalatokat gyűjt, így amellett, hogy önmagát építi megtanul környezetéhez alkalmazkodni.

Mi is tehát egy felnőtt feladata a gyermek környezetében?

Elsődleges tapasztalatait a gyermek a családban szerzi meg. Fontos a szeretetteljes, kiegyensúlyozott légkör, a gyermek tiszteletteljes elfogadása. Ne felejtsül el, hogy a gyermek egy ugyanolyan teljes értékű ember, mint mi, csak a fejlődés egy olyan szakaszában van, amikor még a kiszolgáltatottság jellemzi. A családi környezetnek nem kell és nem is tud mindig feszültségmentes lenni, sőt a gyermek a konfliktuskezelési mintáit is a családból tanulja meg.

Forrás:

Maria Montessori: The absorbent mind

Maria Montessori: Das kreative Kind

Maria Montessori: Grundgedanken der Montessori-Pädagogik

Saját AMI (Association Montessori International) jegyzeteim