A mindennapi élet eszközei: 4. csoport
A mindennapi élet eszközeinek 4. csoportja:
„A közösségben való viselkedés és a közösségért való felelős magatartás„
E csoport gyakorlatai két külön alcsoportba vannak sorolva:
- Gyakorlatok a közösségben való viselkedési normák elsajátításához
- Gyakorlatok a közösségben való felelős viselkedés elsajátításához
Gyakorlatok a közösségben való viselkedési normák elsajátításához
- Egymás üdvözlése
Amikor a gyerekek mind együtt vannak, akkor lehet velük ezt a játékot játszani, hogy megtanulják egymást üdvözölni. Egy gyereket kiküldünk a teremből, elmagyarázzuk neki a játékot, majd visszajön és üdvözöljük: „Jó reggelt Kati!” A gyerek válaszol: „Jó reggelt óvónéni!” Itt bevezethetjük a különböző napszakokhoz kötődő köszönési formákat, tegeződést, magázódást, köszönési formákat különböző nyelveken.
A játékot újra és újra elő lehet venni, ha úgy vesszük észre, hogy a gyerekek rendszerint elfelejtenek köszönni reggelente mikor megérkeznek, így újra lehet őket emlékeztetni arra, hogy mikor megérkezünk valahova, akkor illedelmesen köszönni kell.
2. Egymásnak való segítségnyújtás
Itt kiválasztunk két gyereket és eljátszunk a gyerekek mindennapjaiban előforduló szituációkat pl.: valaki leejt egy ceruzát-a másik segít felvenni; valaki elesik-a másik segít neki felállni; valaki sír-a másik megvígasztalja, hoz neki zsepit. A gyerekek szerepcserével is játszhatnak majd elmesélhetik milyen érzés volt egyik vagy másik szerepben lenni.
3. Bocsánatkérés
Itt is a gyerekek mindennapjaiban tipikusan előforduló szituációkat veszünk. Pl.: „A” gyerek elvette „B” gyerek játékát; ugyanez szerepcserével; „A” gyerek elvette „B” gyerek játékát, ezért „B” gyerek megütötte „A”-t. Míg az első két esetben az egyik gyereknek kell bocsánatot kérnie, a harmadik esetben már mindkét fél hibás, így mindkettőjüknek bocsánatot kell kérnie. Ezzel a játékkal a gyerekek biztonságos közegben megtanulhatják felismerni mikor ki a hibás és felismerni, hogyha a másikat valamivel megbántották.
4. Orrfújás
Igen, amolyan Montessori módra erre is van külön gyakorlat, kis tálcára előkészítve egy zsebkendő esetleg kézfertőtlenítő. A tálca pedig el van helyezve a polcon valahol. Aki kisgyerekekkel foglalkozik, tudja, hogy ez egy három évesnek még nem egyszerű művelet, viszont gyakorlási lehetőség adódik rá bőven, mivel a legtöbben mindenféle bacit elkapnak és szinte egész évben folyik az orruk. Az ok, amiért mégis külön gyakorlat van erre, az a „nehézségek izolálása” (mégha magyarul ez furcsán is hangzik, legalábbis az én fülemnek). Ez azt jelenti, hogy gyakorlatokat szétszedünk, lépésekre bontunk, hogy mindig csak egy új információ legyen bevezetve a gyerekeknek, ami segíti a könnyebb befogadhatóságot. De erről a fogalomról is lesz majd egyszer szó a blogon! 🙂
5. További gyakorlatok
Itt egyet említek, ami személyes kedvencem és már két csoportban is megvalósítottam. A gyakorlat a következőképpen néz ki. Előkészítek sárga kartonból kivágott vszonylag nagy méretű csillagokat. Előkészítek körberajzolt, de nem kivágott csillagokat is és ezeket egy tálcára teszem, majd valahol a barkácsasztal körül egy polcon elhelyezem.
A lényege a következő. Ha egy gyerek észrevette, hogy valakitől segítséget kapott, köszönetképpen ajándékoz neki egy csillagot, melyre ráírja a pedagógus vagy a gyerek (Montessori óvodákban a hat éves korosztályban ez is előfordul), hogy „Köszönöm Kati, hogy segítettél bekötni a cipőm/ felvenni a nadrágom/ begombolni a pulcsim stb. Szeretettel: Csabi”
Ez a gyakorlat talán még felnőtteknek is kihívást jelenthet, de egy 3-6 éves gyereknek különösen, mert még egocentikus a gondolkodásuk (nem rossz értelemben!, életkori sajátosság), DE ez a gyakorlat segít nekik megtanulni, hogy figyeljenek egymásra. Ha valakinek segítségre van szüksége, azt vegyék észre, segítsenek és ha a másik gyerek, tehát akinek segítettek ezt észreveszi, adhat neki ajándékba egy csillagot.
Én ezt mindkét csoportban az adventi időszakban vezettem be. A csillagokat gyűjtöttük egy parafatáblán egészen karácsonyig, majd a karácsonyi ünnepségen kiosztottuk. Idén, a jelenlegi csoportommal ezt tovább folytatjuk az év végéig. Most viszont vízcseppeket gyűjtünk, mert az éves témánk a víz.
Megjegyzem a pedagógusoknak tudatosan segíteni kell a gyerekeket, hogy felismerjék a helyzeteket, amikor másnak segíthetnek és amikor nekik segítettek.
Ez a gyakorlat nagyon megerősíti a csoport összetartó erejét, a gyerekek nagyon büszkék, hogy segíteni tudnak és hálásak, ha segítséget kapnak.
Gyakorlatok a közösségben való felelős viselkedés elsajátításához
- Valaminek a felkínálása, segítségnyújtás
Előkészítünk egy kis asztalt, egy kancsó vizet vagy gyümölcslevet és egy poharat, az asztal mellé két széket. Két gyerek eljátssza a szituációt, aminek két kimenetele lehet és fontos, hogy mindkettőt eljátsszuk. Az egyik gyerek felkínálja a vizet/ teát/ gyümölcslevet: „Kérsz vizet/ teát/ gyümölcslevet?” A mésik gyerek válaszolhatja: „Igen, köszönöm!”-ekkor tölt neki; vagy válaszolhatja „Nem, köszönöm!”-ekkor a másik gyerek elfogadja ezt és nem tölt neki. A második eset, nagyon érdekes és érdemes róla a gyerekekkel beszélni. Ez még a felnőtteknek is nehéz, mert sokszor úgy érezhetjük, ha valamit, amit felkínálunk visszautasítanak, akkor minket utasítanak vissza. Magyar kultúránkban, személyes meglátásom szerint ez különösen nehéz, mert az étel a szeretet kifejezésének egy fontos eleme és meg kell tanulnunk, hogy elfogadjuk, ha a másik nemet mond. Ez természetesen, nem csak étel vagy ital felkínálásakor érvényes.
2. Asztalterítés
Ez is egy olyan gyakorlat, amit reggelinél és ebédnél is gyakorolnak a gyerekek, de a Montessori óvodákban ez is előfordul külön „eszközként”, melyet a gyerekek a szabad játék idejében levehetnek a polcról és gyakorolhatnak vele. Egy tálcára előkészítünk egy asztali alátétet, erre ráhímezzük az evőeszközök, étkészlet helyét (önellenőrzés). Lapos tányér, mély tányér, kés, kanál, villa, pohár, szalvéta, esetleg salátás tál. Természetes itt is érvényes a szabály, ami a mindenappi élet eszközeire általánosságban érvényes: minden, ami csak lehetséges legyen törékeny! Meg kell erősítenem, hogy nagyon ritkán törik el bármi nálunk az oviban. A gyerekek tudják, hogy ami törékeny, arra vigyázni kell.
